Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! Az egyházi vezetők ünnepi gondolatai

A Szatmár.ro hírportál egyházi vezetők szavaival, karácsonyi gondolataival kíván minden kedves olvasójának és partnerének békés, boldog ünnepeket.

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntője:

Krisztusban szeretett pap- és szerzetes testvérek, tisztelendő nővérek, kedves jó hívek!

2020 karácsonyán talán félve és szorongva hallgatjuk az angyali híradást, mint annak idején a betlehemi pásztorok: Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek! Isten beteljesítette ígéretét, megszületett a Megváltó! 

Testvérek! Karácsony szent ünnepén én is azt üzenem nektek, ne hagyjuk, hogy a félelem beárnyékolja örömünket! Isten gondoskodott, gondoskodik és gondoskodni fog a világról, minden emberről, tehát rólunk is. Egyházmegyénk Gondviselés Éve első karácsonyán szeretném, ha együtt csodálkoznánk rá a teremtésben, a megtestesülésben és a megszentelésben elrejtőzött Istenre, aki mindig hagyja magát „tetten érni”, aki hagyja magát megtalálni azoknak, akik kitartóan keresik. Vegyük sorra:

A gondviselő Isten, aki teremt

Testvérek! Oly csodálatosan alkotott meg bennünket Isten, hogy képesek vagyunk elvonatkoztatni, elképzelni dolgokat. Engedjük el képzeletünket, és vegyük szemügyre a mai evangéliumi szakaszt. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél”. 

És a kezdet előtt? A kezdet előtt csak az örök Isten volt a Szentháromság boldog közösségében. Semmi sem hiányzott neki, mégis öröktől fogva elhatározta, még a kezdet előtt, hogy legyen karácsony. Miért? – Mert így tetszett neki! Igen ám, de ehhez nagyon sok mindent kellett tennie. Először is létbe kellett szólítania a világot. Megteremteni az élethez szükséges feltételeket, majd pedig az élőlényeket, és végül saját Fia képmására az embert. Férfinak és nőnek teremtette, megáldotta őket, és látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, jó. Mégis hogyan romlott el minden? A Szentírásból tudjuk, hogy az első emberpár engedetlenségével lépett a világba a bűn és következménye, a halál. Isten viszont ahelyett, hogy megbánta volna a teremtést és elpusztított volna mindent, menekülési tervet készített. Megígérte, hogy egy új Éva által, aki az elsőhöz hasonlóan bűntelen teremtmény lesz, majd megszületik Az, aki legyőzi a bűn szerzőjét, a Sátánt, és helyreállítja a kapcsolatot Isten és a bűnös emberiség között. 

Isten, aki emberré lett

Ezzel elérkeztünk elmélkedésünk második pontjához. A megtestesüléssel, kedves Testvérek, Isten nagyon meglepte a világot! Minden emberi képzeletet felülmúlt! A megtestesülés titkának a kulcsa az isteni szeretet, ami nem érzés, hanem a harmadik isteni személy, a Szentlélek. Ilyen szertettel Isten nem tud mást szeretni, csak Istent: az Atya csak a Fiút, és a Fiú csak az Atyát, és közöttük árad a szeretet, vagyis a Szentlélek. Hogy az embert is ilyen isteni szeretettel szerethesse, előbb fel kellett vennie Fia istenségébe. Ha Ádám és Éva nem követett volna el bűnt, akkor is eljött volna Krisztus. A gondviselő Isten végtelen találékonysággal, bölcsességével, teremtő szeretetével Fiában alkotta meg a személyünket, hogy szerethessen minket, és mi szerethessük őt, és isteni szeretettel szerethessük egymást. Ezért öröktől fogva akarta Fia megtestesülését, vagyis, hogy legyen karácsony. Bár, amikor a világba lépett egy megromlott emberiséget talált, de így is vállalta a megtestesülést, magára vette emberségünket, a bűnt kivéve...

És az első karácsony gyönyörű volt, mert Isten mindenről gondoskodott. Kiválasztott egy szerető édesanyát, Szűz Máriát, aki megszülte és táplálta Isten egyszülött Fiát. Kiválasztott egy férfit, Szent Józsefet, aki igaz emberként védelmezte és nevelte. Aztán egy istállóról is gondoskodott, ami a szégyenlős kismamát elrejtette az emberek kíváncsi szeme elől. De angyalokról és pásztorokról is gondoskodott, bár ezekre nem Fiának volt szüksége, hanem talán Máriának és Józsefnek, hogy meg ne botránkozzanak azon a nagy egyszerűségen, ami Isten Fiának születését övezte. Nem volt sok minden, de mégis minden szükséges megvolt. Ez a gondoskodás és egyszerűség lenyűgöz, ámulatba ejt bennünket. Jézus Krisztus születésén szerintem még az angyalok is csodálkoztak, talán Isten gondviselő szeretete még őket is meglepte. Az örök Isten egyszülött Fia kisgyermekként született.

Isten, aki megszentel

A harmadik pontnál kedves Testvéreim, újra az evangéliumhoz kanyarodunk vissza. Szent János evangélista azt mondja az Igéről, az igazi világosságról, aki testté lett és közöttünk lakott, hogy bár „a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”. 

Lelki szemünk előtt megjelenik a Getszemáni kert, nagypéntek, látjuk Jézust a népből és Jeruzsálemből kivetetten, a kereszten meghalni, majd eltemettetni. … Ekkor hol volt az Isten? – oly sokan tették már fel ezt a nagyon is emberi kérdést. A válaszom: Éppen ott volt! Akkor halt meg értem és váltott meg mindnyájunkat! Erre bizonyíték a harmadnap, amikor felvirradt a húsvét fénye, Krisztus feltámadt, él és ragyog. 

Testvérek, ha Krisztus nem támadt volna fel, ma nem ünnepelnénk karácsonyt. Nem hallhattuk volna a Mennyei Atya szavát: „A Fiam vagy, ma szültelek téged”, és hogy „akik befogadják, hatalmat kapnak, hogy Isten gyermekei legyenek”. Krisztust befogadni, ez az istengyermekségünk feltétele, és ez a gondviselő Isten legnagyobb ajándéka minden embernek. Az értünk meghalt és feltámadt Krisztus azáltal szentel meg bennünket, hogy megszületik bennünk és él bennünk a Szentlélek által. Velünk jár még a halál völgyében is, ha a járvány, vagy más betegség oda vezetne, … és nem kell félnünk, mert Ő ott van velünk.

Ó, karácsonyi Kisded, befogadunk! Kérlek, szüless meg bennünk! Áldj meg minket, s vedd el félelmeinket! Bízunk benned, és bízunk a mennyei Atya gondviselő szeretetében. Ő, aki az emberi természet méltóságát csodálatosan megalkotta és még csodálatosabban megújította, engedje, hogy Fia istenségében is részesedjünk, aki szeretetből magára vette emberi természetünket. Hát nem csodálatos a mi gondviselő Istenünk, aki értünk teremtette a világot, értünk adta Szent Fiát, és küldi a Szentlelket, hogy minket megszenteljen és isteni életébe részesítsen!? Dicsőség neki mindörökké!

Főpásztori áldásomat küldve kívánok mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket, és Istentől áldott, békés, boldog új esztendőt: 

2020 karácsonyán, Jézus Krisztus születésének főünnepén,

† Jenő püspök

Tolnay István esperes ünnepi gondolatai:
 

„És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig,
a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala.” (Mt.2,9b)

Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. (Jel.22,16b)
 

            Kedves testvéreim!

Bizonyára az utóbbi napokban többen is felfigyeltünk a médiában szenzációként beharangozott híradásra: ebben az évben megismétlődik az az égi jelenség, amely egykoron Krisztus Urunk születésekor látható volt az égbolton. Ez a szenzációs jelenség – adja hírül a média – 7OO-8OO évente egyszer fordul elő, és valójában nem más, mint a Jupiter és a Szaturnusz bolygók egybeállása. Számos asztrológus, de bibliakutató szerint is valóban ez lehet a magyarázata annak a fényes égi látványnak, mely kétezer és egynéhány éve a napkeleti bölcseknek annak idején mutatta az utat. A fenti híradásokat figyelve egyetlen kérdés foglalkoztat az ünnep közeledtével: miért akar az ember mindent megmagyarázni? Miért akarunk mindenáron mindenre racionális magyarázatot találni? Miért akarjuk megfosztani Istent a csodáktól? Miért nem „hagyjuk meg” Isten hatalma számára annak lehetőségét, hogy ez az égi jelenség is egy csoda volt (?) - egy egyedi, megismételhetetlen égi jelenség, mely a világtörténelem legjelentősebb eseményéről, a Megváltó születéséről adott hírt.

Feltételezem, hogy a legtöbben nem vagyunk sem csillagászok, sem asztrofizikusok, azonban az evangélium olvasásakor rögtön feltűnik az, hogy Máté evangélista nem úgy írja le a csillag megjelenését és haladását, ami megfelelne egy olyan konstellációnak (égitestek együttállásának), ami a tudósok szerint Jézus születésének idején történhetett. Más szóval: nekünk többre kell tartanunk azt a csillagot, mint két bolygó véletlenszerű, vagy csak ritkán ismétlődő együttállása. Azt a csillagot Isten „festette” oda a júdeai égboltra, hogy világítson a messiáskereső bölcseknek. A Máté bibliai beszámolójában a csillag a napkeleti bölcsek előtt „megy”, majd a bethlehemi istálló felett „megáll” – egy bolygóegyüttállásból fakadó csillagászati jelenség ennél azért statikusabb, vagyis a bolygók együttállása a földről nézve szó szoros értelmében is „állást” jelent, nem pedig haladást, ahogy a mi első karácsonyunk fényes csillaga esetében.

A hívő keresztyén ember számára innentől kezdve nem kérdés, hogy az a bizonyos csillag valóban Isten világmegváltó akaratának és különleges híradásának égi jele volt. A tudósok kereshetik a magyarázatot, a média tudományos köntösbe bújtatva eladhatja mindezt azoknak, akik elhiszik, s akik mindent meg akarnak magyarázni, mert nem tudják elfogadni azt, hogy csodák márpedig léteznek, létezhetnek. Hogy is mondja Pál: „a keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje” (1Kor.1,18) – ez a gondolat ez esetben is érvényes, hiszen egy mozgást, majd megállást is „produkáló” csillag létét nem tudományosan, a csillagászat és az asztrofizika törvényeivel kell megmagyarázni, hanem Isten csodájaként kell hívő szívvel elfogadni és úgy beleilleszteni a karácsonyi evangélium egészébe.

Kedves ünneplő testvéreim, oly nagyon és oly sokan vártuk az idei adventben is az Ő érkezését. A világ beteg (és nemcsak a járvány miatt), az emberiség egyre inkább célt tévesztett és egyre bizonytalanabb, mert ami régebb rossz volt, azt ma jónak mondják, és ami nem is olyan régen még jó volt, az ma már nem az, sajnos. Egyetlen biztos pont most számunkra az a betlehemi kisgyermek, akinek születését egykor csillag jelezte, és aki most is arra kér, hogy idén karácsonykor a betlehemi csillagról való (hívő és/vagy tudományos) elmélkedésünk helyett engedjük, hogy Isten karácsonyi evangéliuma közel jöjjön hozzánk. A csillag egyébként jelképesen ott van a legtöbb református templom tornyán, és folyamatosan hívogat bennünket arra, hogy a bölcsekhez hasonlóan merjünk útra kelni a Megváltó keresésére, hogy mihamarabb Ő is megtalálhasson. Ebben az évben, a karácsony ünnepkörében, templomaink és otthonaink ünnepi hangulatában Isten Igéjének világossága vezessen bennünket Jézushoz úgy, ahogy az a fényes, Isten által küldött csillag elvezette a bölcseket Annak jászolbölcsőjéhez, Aki maga a világ világossága, „ama fényes hajnali csillag”.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindnyájatoknak áldott karácsonyt, sok szeretettel,

Tolnay István esperes.